AUTÓS TÚRASZERVEZÉS, TÚRÁZÁSI ÉS
FELKÉSZÍTÉSI TANÁCSOK
Nem tudom, mire véljem ama megtiszteltetést, hogy néhányan a jövendő bamakósok közül a
spirit és a túra kategóriából engem kerestek meg tapasztalatmegosztás céljából.
Segítőkészségem híre még nem terjedhetett így tova, tehát gondolom, a szószátyárságom adta
az alapot. Mindenesetre a feladatokat lemosni magunkról a legkönnyebb dolog, így aztán
irányíthatnám az érdeklődő elsőáldozókat a Bamako hivatalos honlapjára, vagy csinálhatnék
bizniszt a most kiadott Trabant-expedíciós könyvemből.
Nem így lesz.
Megírom itt és most, részletesen és reményeim szerint használható formában, mit IGEN és mit NE a Bamakón.
Ez nem a Szentírás lesz, azt majd kinyomtatjátok magatoknak, és úgy fog kezdődni, hogy Itiner.
Az általános dolgok meg tényleg fenn vannak a honlapon.
Amit itt jegyzetelek le, az személyes tapasztalás, vagyis a saját meglátásom. Az is elég szűk keresztmetszetű, hiszen a 12 futamból kettőt teljesítettem. Az Öregek Tanácsában tehát még bőven nincs helyem.
Ugyanakkor megjegyzem, hogy 1994-ben kerekedtem először neki, és az elmúlt 23 évben 141
külföldi turnén vettem részt. Ebből volt 3 napos motorcsónak-vásárlás, de volt 2 éves párizsi
munka is egy Párizs–Dakar-versenyző mellett.
De térjünk a lényegre: Afrikába megyünk!
Hagyjuk itthon az otthont! Holt hamvába hal az egész Bamako, ha kivonszoljuk a hátunkon a
vállalkozásunk nyomorúságát, a balhét az asszonnyal, stb. Ami nekünk itt, a nem
versenyzőknek jár, az a buli, az afrikai érzés, egy kis plusz adrenalin.
Nekünk nem kell befeszülnünk a teljesítmény és a kiértékelés miatt.
A januári indulás előtt építsünk valami „lomot”, lehetőség szerint vasból. Ne legyetek olyan
extrém hülyék, mint én, aki ragaszkodom a duroplaszt Trabantjaimhoz. Ha van valami jármű,
próbaképpen veselkedjetek neki a „hagymás Dakar”-nak, közismertebb nevén a
Budapest–Makó-futamnak.
Az autó is lényeges, hogyan viselkedik, mit bír el, de én lényegesebbnek tartom azt, hogy mi
van az autón belül. Akivel most két napot nehéz volt kihúznod, azzal felejtsd el a Bamako két
hetét!
Én gyakorta játszom a bohócot, de a bohócnak mindig is volt mondanivalója.
Tehát nagyon fontos a TÁRS.
Az anyagi függőség éppoly megrontója ennek a játéknak, mint az úr-szolga viszony.
Az egyenrangúság is felejtős, akkor egymásra mutogattok majd a felelősség felvállalása miatt.
Tehát első effektív jó tanácsom: a résztvevők mindegyike egy közös számlára fizessen be egy
nagyobb összeget. Ha kilép a buliból, delegálhat maga helyett mást, de a lóvé marad. Így a
többiek nem bukják a vállalkozást.
A második jó tanács: Főnök kell!
Kell valaki, aki meghozza a felelős döntéseket, és tartja miattuk a hátát. A többiek kapjanak
vétójogot. Ez úgy néz ki három emberre lebontva, hogy a főnök döntését egy embernek
támogatni kell. Ha mindkét társa megvétózza, akkor az sztornó.
Ne röhögjetek, ez nem lesz vicc, amikor ott álltok majd a kétkerék-meghajtású lommal a B2
Beach lejáratánál.
Lemenjünk, ne menjünk?
Nem érted, mert még nem voltál a B2 Beachen?
Nem baj, amikor odaérsz, majd megérted. Addig csak annyi a lényeg, hogy legyen az autóban
egy felelős döntéshozó.
Most még ott járunk ugyanakkor, hogy végigharcoltátok az alföldet, letudva a makói futamot.
A papírügyek intézése lesz soron.
A bamakós Évit ne idegesítsétek fel!
Én már egy csomószor megtettem.
Azóta eláll a fülem, csámpás vagyok, romlik a látásom, és megrendült az egészségem.
Szerintem megvuduzott.
Szóval Ti inkább tartsátok be a határidőket, írjátok meg olvashatóan a papírokat, jelenjetek
meg az adott időben a Bamako-irodában. Akkor hosszú életűek lesztek. Azért egy-két hülye
kérdés bele szokott férni…
Az irodai papírokon kívül újabb jó tanácsom: az eredeti papírjaitok fénymásolata igenis
legyen eldugva az autóban is. Sőt legyen beszkennelve és elküldve e-mailben saját
magatoknak.
Láttunk már autót, amit feltörtek, autóst, akit megloptak. Ne Ti legyetek, akik hazafordulnak
papírok hiányában.
Van egy-két olyan, az életét agyonbonyolító ismerősöm is, aki a tolvaj-rabló-simlis gárdának
előtérben tart egy gagyi szettet.
Nincs szerintem jelentősége.
A rablás-lopás nem mindennapi élményünk. Úgyis a valós pénztárcád adod oda
idegességedben.
Az autófeltörők meg tapasztalatom szerint módszeresek. Tőlem legalábbis szoktak vinni
mindent, ami érték. De ne ezen aggódj! Kicsi az esélyed, hogy pont te fogsz így vagy úgy pórul
járni. A fölösleges aggódással meg csak generálod magatoknak a bajt.
Majd egy következő cikkemben írni fogok a helyes viselkedésformákról is Afrikában, hogy
elkerüljétek ezt az áldozateffektust.
Most még néhány sorban az alapfelállásról.
Ne lihegjetek túl semmit!
Ne költsetek túl sokat semmire!
Ne építsétek túl az autótokat!
S legfőképp: ne terheljétek túl az autótokat!
Bár nem szerettem volna bő lére ereszteni a tajtékoztató cikkemet, azt látom, hogy legjobb
lesz tematikusan felosztani a javaslataimat. Azaz ez után az első általános bevezető felheccelés
után írok még egy autós technikai tippelést építésről, biztonságtechnikai dolgokról,
navigációs ötletekről és személyes felszerelésről.
A befejező, harmadik részben pedig az afrikai mentalitásról, viselkedésről, udvariasságról,
gasztronómiáról és a szállásokról.
Részlet a Világjáró Trabant című könyvből. A könyvet teljes egészében itt éred el: 
https://bigbandi.hu/Juhasz-Zsolt-Vilagjaro-Trabant-I-resz-A-Millenium
